2. fejezet

Day 2. A suli második napja, és életem egyik legrosszabb délutánja. De csak szép sorjában.
Szokás szerint hat órakor csörgött a telefonom, és az "elutasít" gombot nyomtam meg, ami lássuk be nagy hiba volt. Fél óra múlva kiugrottam az ágyból, mondván elkésem, de aztán megnéztem az órát és megnyugodtam. Ráérősen megittam a szokásos tejes löttyöm, mert nem igazán mondanám kávénak, aztán pedig csomagoltam egy szendvicset a suliba. Mint minden reggel, elfoglaltam a fürdőszobát. Így egyedüli nőként könnyű dolgom van. Megmostam a fogam, megcsináltam a sminkem és a hajam, majd átmentem a szobámba, hogy kiválasszam a ruháimat. Kikészítettem egy toppot és egy rövid farmert, amikor hatalmasat dörgött. Nagyszerű......vissza minden. Végül egy hosszú cső farmert, világos kék pólót és farmer mellényt vettem fel. Apa még aludt, és nem is szándékoztam felkelteni. Elővettem a pótkulcsom, és az eső kabátom, majd kislisszantam az ajtón.
Buffy már csurom víz volt, ezért bezártam a helyére és megtöröltem, mert este elfelejtettem.
Felvettem a kabátom, és elindultam a gimibe. Fél úton eszembe jutott, hogy a zsebembe raktam a fülhallgatóm, és előhalásztam, majd bekapcsoltam az első zenét a telefonomban, amit megláttam.
Pont csengetésre estem be a suliba és rohantam a terembe. Szerencsére még nem volt bent a tanárnő, így hátra mentem és leültem a helyemre.
Ma az első óránk töri, és én személy szerint Mrs.Turnerre számítottam, mikor kinyílt az ajtó. De ő csak harmadikként érkezett. Először az osztályfőnök és David lépett be a terembe.
- Gyerekek. - kezdte a tanárnő. - Davidnek kéne valaki aki segít a tanulásban.
Nagyszerű, akkor akassza rá valamelyik balekra, aztán haladjunk. Tara az első sorban, szinte kiesett a padból, annyira akarta a feladatot. Végül is David elég jól néz ki, és ez minden bizonnyal imponál a kis "hamupipőkének".
Unottan hallgattam, ahogyan ecsetelik, miért is kéne neki valaki aki segít a felkészülésben. Szokásos "nem ismer senkit" és "még nem szokta meg....." dumák után, Mrs. Parker megkérdezte Davidet, hogy kit szeretne korrepetitornak.
- Mivel még csak Catet ismerem, legyen ő. - mondta és elmosolyodott.
A nevem hallatán, felemeltem a fejem és már majdnem hangos tiltakozásba kezdtem, amikor Tara megszólalt.
- De hiszen ő nem is okos! Csak rajzolni tud. - nyávogta..
Az eleje elég rosszul esett, de legalább már ő is elismeri, hogy legalább azt tudok. Úgy voltam vele, hogy majd addig hisztizik, amíg végül neki nem "adják" az "új fiút".
- Ja. Nem ért semmihez. - növelte az önbizalmam Ty.
- Tényleg nem jeleskedik a tanulásban. - "segített" az osztályfőnök.
Ez is jól esett. Köszönöm a bizalmat, nem mintha segíteni akarnék annak az egoistának.
- Nem baj, én azt szeretném ha ő lenne a tanulótársam. - mondta egy cuki mosoly kíséretében.
- Cat? - kérdezett a tanárnő végre engem is.
- Nem. - mondtam egyszerűen és én le is zártam ezt a témát.
- Jó, akkor Tara lesz. - jelentette ki Mrs. Parker és már indult volna, mikor David megszólalt.
- Akkor nem kell.
Nem sózhatnak rám valakit az akaratom ellenére. Akkor nem tanul. Mit érdekel engem.
- Cat, ha nem fogadod el, felhívom édesapádat. - fenyegetőzött,mert tudja, hogy ő gyenge pontom.
Sosem zavarnám ilyen jelentéktelen dolog miatt. Van elég gondja így is.
- Jó....legyen. - egyeztem bele végül és fájdalmas arccal néztem Samre.
- Megoldjuk. - mondta Samy és kacsintott.
Az of. kisétált a teremből, David pedig leült a mellettem levő padba és Mrs. Turner elkezdte az órát.
45 perc szenvedés után, végre csengettek. Dühösen álltam fel és majdnem felborítottam a tanárnőt mikor ki rohantam a teremből, de nem érdekel. Sam utánam futott.
Az udvaron álltam meg és hallottam, hogy Sam is utolért.
- Ne fújd fel ennyire. Adsz neki valami feladatot és kész. - nyugtatott.
- Jó, jó igazad van, de akkor is. Milyen már?? Az akaratom ellenére....és apuval fenyegetnek?
- Nyugodj meg. Meghívlak egy kávéra. - mondta és megfogta a csuklóm, majd a büfé felé húzott.
Az órák repültek, amit őszintén szólva nem bántam.
Utolsó óra után Samnek még dolga volt, így sajnos nem mehettünk haza együtt. A mai napnak már amúgy is mindegy. Így csak elővettem a fülhallgatóm és már majdnem teljes hangerőre vettem a zenét, mikor valaki utánam kiáltott.
- Cat! Cat! Cat,várj már meg.
Megálltam és vissza fordultam. Dominick futott utánam.
- Mit szeretnél? - kérdeztem a dühömet lenyelve, végül is ő nem tehet arról, hogy ilyen pocsék napom volt.
- Haza kísérhetlek?
Még ez is. Szóval lőttek a zene hallgatásomnak. Mégsem mondhatom neki, hogy "Bocs, nem."
- Jól van.
- Igazából azért jöttem... - kezdte. Tudtam, hogy van valami hátsó szándék. - hogy szóljak, mostantól keddenként keringő próba a szalagavatóra.
- Ahan, oké. - mondtam kedvetlenül és sétáltam tovább.
- Van valami baj? Nem jó a kedd? - kíváncsiskodott, aminek nem nagyon örültem.
Végül mindent elmondtam neki, az elejétől a végéig. Most, hogy így bele gondolok, jól esett valakinek panaszkodni. De Dom, még is olyan furán reagált rá, pedig ő az egyik legjobb barátom.
- Értem. És akkor most majd együtt fogtok tanulni? - érdeklődött, mintha nem esett volna le neki, hogy mit mondtam.
- Sajnos. - válaszoltam kedvtelenül.
És nagyjából, ennyi volt a beszélgetésünk, mert ezután némán sétáltunk egymás mellett.
Egészen hazáig kísért.
- Szia. - köszöntem és beléptem a kapun, de valami nem stimmelt. Jött velem - Khm....mit szeretnél?
- Ja, bocs. Csak kíváncsi vagyok a tegnapi festményedre.
Hát nekem mindegy, jöjjön ha jönni akar. Nem mondtam rá semmit, csak megvártam míg bejön és becsuktam az ajtót.
Bementünk a szobámba, és előszedtem a tegnapi "alkotásom", ami nem mellesleg elég jól sikerült. Megnézte, és megkért, hogy neki is fessek majd valamit. Természetesen igent mondtam rá, és már majdnem elköszöntünk, mikor apa hazaért. Mindig jókor ér haza. Sóhajtottam egyet és mosolyt erőltettem az arcomra majd megöleltem.
- Szia, kicsim. Ő itt....khm..... - gondolkodott, pedig már nem egyszer találkoztak.
- Dominick. - segítettem ki és rá mosolyogtam.
- Áhh..persze. - mondta és bement a konyhába. - Maradsz vacsorára?
- Apa, még csak 4 óra. - világosítottam fel, mert úgy látszott nincs tisztában az idővel.
-Köszönöm, de nem. - mondta kissé zavartan Dom, és az ajtó felé indult. - Még van egy kis dolgom. Viszlát.
Utána siettem és kikísértem, majd még egyszer megígértem, hogy rajzolok majd neki valamit.
Kiengedtem Buffyt a helyéről és bementem apuhoz. Éppen zuhanyzott. Nos, igen, mindketten szeretünk beállni a forró víz alá, ha valami bajunk van.
Bementem a szobába és bekapcsoltam a rádiót, amiben éppen a John Newmann új száma szólt, ezért maximumra tekertem a hangerőt. Elnyúltam az ágyamon és csak gondolkodtam.
Nem jutottam valami sokra, ezért inkább kimentem a kertbe és játszottam a kutyussal. Megint éjszakába nyúlóan játszottunk.